Születik szerelem

A falu kigyúló fényei
csalogatják az estét,
mely lustán közeledik,
mégis váratlanul telepedik
a házak közé.
Én újra utazom
a gondolatok szárnyán,
át a gondolatvilág határán,
ahol találkozik a valóság,
és az elképzelhetetlen álom,
ezzel születik szerelem!
Én vagyok az álom
te a valóságom.
A valóság, hogy csak álmodom!

1982 január 17

Szerelem szökőkút

Oly hirtelen borult rám
az este sötét föle,
hogy két lépés között,
megcsókolni sem tudták,
a nappal és az este - egymást.
Gondolataimban is
sötétben lépkedek
a gondolatvilág főterén,
ahol a szerelem szókőkútja áll,
amely nem oltja, gyújtja a szíveket,
csobogása szenvedélyes,
érzelmeket izgató
gyöngyszemei láthatatlanok,
díszei egy-egy igaz szerelemnek,
haladok a kút felé, mégis úgy érzem,
egyre messzebb, messzebb van tőlem.

1982 január 16

Tanulni kéne

A fehér falon csorog
a tanulás muszáj izzadsága,
könyv előttem pereg
a kezem alatt, s olvasok,
olvasok három sort
harminc-háromszor,
hogy értsem az érthetetlent,
forog az orsó a magnón,
és én csak a számot figyelem,
-Tanulni kéne!... mondom,
és a könyvet becsukom.
Később rá gondolok,
amit tanultam... és tudom,
egy vonat elrobog...
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne.

1981 január 12.

Sineken

Megpróbáltam emberek között élni,
szeretni szenvedélyből,
csalni-lopni méregből,
tisztességet adni, venni,
Használtam állatokat, embereket
emberi állatokat, állati embereket,
Éltem jót, rosszul és rosszat jól,
Mérget kevertem adtam, vettem
csupán emberi modorból.
Voltam bányász, katona,
s tüzet gyújtó tűzoltó,
szemetes és szemét gyűjtő,
klozet-tisztító takarító,
érettségit nem tettem,
általánost nem értettem.
Voltam szegény gazdag,
és gazdag szegény,
önfejű és szerény.
Voltam gyilkost gyógyító,
és szüzeket hódító,
hangszertelen muzsikus.
- Most ki is vagyok?
kérdezte ő a síneken,
mielőtt jött egy tehervagon.

1982 január 10,