Nem csókol úgy senki se(Dal)

Ifjúság fájdalmas ördög, ha elmúlt,

foghíjas valóságot szül az emlékezés,

bátor bujaság szívünkbe csókol,

lány, szívemben jobban senki nem trónolt,

előbb tánc majd nász, széles szombaton.

Nem csókol úgy senki se!

Puding íze semmihez sem hasonló,

ajkai tapadtak rám, hevessége

kicsit zavaró, első csókja s utolsó

között a hófehér  testnek élvezete,

ez maradt a  "sramlis" lányból.

Nem csókol úgy senki se!

Köpenye alatt pucér  teste,

várt és hívogatott néha este.

Úgy szeretett ej, mint senki se.

édes kancsítással hívott szeme,

szeretni kellett, érzéssel ölembe.

Nem csókol ugyanúgy senki se!


U E-re emlékezve

2012 március 17.

Dalszöveg

[Verse 1/ Short Intro]

Ifjúság, fájdalmas ördög, ha elmúlt,

Foghíjas lett, amit az emléke szült.

Bátor bujaság csókot adott,

Lány, a szívemben trónod ragyogott.

Előbb tánc volt, aztán nász,

Széles szombat, forró láz.

[Pre-Chorus]

Ajkad rám tapadt vadul,

Első csók, utolsó túl.

[Chorus]

Nem csókol úgy senki se!

Nem ég így senki velem!

Ha visszanézek, beleremeg,

Az a lány mindent elvett.

Nem csókol úgy senki se!

[Verse 2]

Puding íze semmihez sem hasonló,

Hevességed volt kicsit zavaró.

Hófehér test, lopott élvezet,

Ennyi maradt, sramli emlékezet.

[Pre-Chorus]

Köpenyed alatt pucér vágy,

Éjszakákon rám talált.

[Chorus]

Nem csókol úgy senki se!

Úgy szeretett, ej, senki se!

Szemed hívott kancsítón,

Érzéssel estél rám nagyon.

Nem csókol úgy senki se!

[Bridge]

Szeretni kellett, nem kérdezni,

Csak vinni, vinni, elveszni.

[Final Chorus – double tempo feel]

Nem csókol úgy senki se!

Nem él így senki velem!

Ha egyszer újra kezdeném,

Ugyanígy fájna megint.

Nem csókol ugyanúgy senki se!

[Outro]

Nőnapra

A Nő! Minő teremtménye földnek,
a férfi legyint, pedig rég egyenlőek,
bár a nő alkata nem teherre született,
mégis legnagyobb teher, ha szülnek
örömmel, és fájdalommal gyermeket.
Amit tesznek, azt nem tekintik
egyesek semmire-valamire, s megérintik
bár a férfi szívet, mégis az erőszak
nőt, s anyát öli meg, holott munkájuk
teljes, velük a család mennybe mehet.
Nem mindig, nem mindenki tökéletes,
t'án férfi kiváltság, hogy mindenhez értenek?
T'án nem munka összefogni a családot?
mikor ápolnak, a betegség így áldott.
Patriarchális menny fejük felett lebeg.
Talán mindig csak papíron egyenlőek?
Ki tudna jobban aggódni értünk mint ők,
ki tudna jobban szeretni mikor az kell!
Kocsmahangú férfi szálló szava bűnös,
ha "asszonymunka" címmel őket illetik
a nőt, és kirohanásuk súlyos ellen-leg,
mégis van, mit ők nem tennének meg.

2012 március 8.