BársonyPanna

Egyszer régen volt, igazi mese volt.
Odakint vacogott a kék telihold
Hol volt, hol élt Bársony Pannád.
Édeskés egója lebeg, mint illaton virág
Bársony bőr ízlelőben visszaköszönt.
Falhatod őt, míg libidója ledöngölt.

S egyszer mindig mindennek vége...

Sós könnyeit ihatod és ő az tiédet,
Ilyen nektár nem járhat ajkadon,
úgy szeretik egymást a lét valójában,
éjjel, nappal egymást tekerve nyaggatásba,
Nem kímélve a testet, napokon át,
kevés beszéd sok veríték, sok jó kaját

és hosszú lógást a külvilág elől.

S egyszer mindig mindennek vége...

Ilyen egy igazi testi szerelem?
Mi is az igazán durva ebben?
Rövid és velős sokáig nem tarthat,
mert ráébredsz, hogy ember vagy.
Mindentől és mindenkitől függsz
Nincs tartós testi szerelem!

S egyszer mindig mindennek vége...

Nincs szabad testi szerelem!
Fiatalság van bujaság és aztán vége,
míg fiatalon, mankóval járnak a percek,
öregen, hajlottan, már elszállnak az évek,

s egyszer mindig mindennek vége...

s egyszer mindig mindennek vége...

Dalszöveg:

(Verze 1)

Egyszer régen volt, igazi mese volt,

Kint vacogott a kék telihold.

Hol volt, hol élt Bársony Pannád?

Édeskés egója száll, mint illaton virág.

Bársony bőr ízlelőben visszaköszönt,

Falhatod őt, míg libidója ledöngölt.

(Refrén)

S egyszer mindig mindennek vége...

Mindennek vége, a szívben égő láz,

Mindennek vége, mi rövid és mi velős.

S egyszer mindig mindennek vége...

Mert ráébredsz: ember vagy.

(Verze 2)

Sós könnyeit ihatod, ő a tiédet,

Jobb nektár nem járhat ajkadon!

Úgy szeretik egymást lét valójában,

Éjjel, nappal tekerve, nyaggatásban.

Nem kímélve testet, napokon át,

Kevés beszéd, sok veríték, jó kaják.

Hosszú lógás a hálózat elől.

(Refrén)

S egyszer mindig mindennek vége...

Mindennek vége, a szívben égő láz,

Mindennek vége, mi rövid és mi velős.

S egyszer mindig mindennek vége...

Mert ráébredsz: ember vagy.

(Bridge)

Ilyen egy igazi testi szerelem?

Mi az igazán durva ebben, mondd?

Rövid és velős, sokáig nem tarthat,

Mert ráébredsz, hogy ember vagy,

Mindentől és mindenkitől függsz!

Nincs tartós testi szerelem!

(Refrén)

S egyszer mindig mindennek vége...

Mindennek vége, a szívben égő láz,

Mindennek vége, mi rövid és mi velős.

S egyszer mindig mindennek vége...

Mert ráébredsz: ember vagy.

(Outro)

Nincs szabad testi szerelem!

Fiatalság, bujaság, aztán vége.

Míg régen mankóval járnak a percek,

Most már gyorsan szállnak az évek.

S egyszer mindig mindennek vége...

S egyszer mindig mindennek vége...

Amikor

Felszállási engedélyt kért a szemem bogárja,
és rajtol a billentyűn, majd felszáll és elkóborol,
a redőnycsíkos szobában, egy pillanatra leszáll
a festékhibára, majd továbbáll s eltéved mire rátalál
a helyes útra, s agyamba vetíti mit látok, nemcsak a nőt,
de kívánom, markolom az agyamba felfogott feszes bőrt,
az álmot, téged foglak és szemem tévedni nem enged,
csak jobban, még mélyebbre téved a kérő képzelet.
Miért is nem adott lángod leszállási engedélyt?
Nem akartad, tudod s tudom nem volt rejtély!
Ritka eszelős hangulatomban tovább szárnyalok,
s beléd vájtam valóságban nem létező bajom,
s bajod lett az mi mindenkor máskor fájdalom,
és fájdalom lett mi másnak csak szorgalom.
Örökre elveszítettem a leszállási engedélyem.
elvesztettem szemem világát, s szemed lett a világ,
nem tartozok senkinek, s a remény is továbbállt,
mégis olyan, mint mikor vakon berepülnélek,
és én vakon is, csak leszállási engedélyt kérek.

Igazán...

Ha igaz férfi-ember lennék nem csalatkoznál,
gondolatom sem járna rajtam kívül-belül,
nem kívánnám ajkad nektárját, nyelved érdes tapintását
Ha igaz férfi-ember lennék soha nem kínoználak a
lenyugvó szemem tükrével, szúrós arcom lándzsáival,
nem keresnélek minden virágban, bogárban, tudományban.
Ha igaz férfi-ember lennék, megbecsülném tudományodat,
nem engedném csak csókodat szippantó vonzalmat.
...
De én aljas vagyok és nem engedlek el, a halálba szerethetsz,
azt hiheted birtokolsz, pedig eddig ezt senki nem tehette meg.
...
Te nem tudsz másé lenni, pedig tudod a tied nem lehetek,
Te nem gondolsz magadra, csak rám és megint rám,
Te nem akarsz más lenni, csak figyelsz, csak nézel rám,
Igazán, igen Igazán!

Egyszer

A "Majd egyszer" a sohase kulcsa, s míg lazán kiejted ajkadon
elszáll ifjúságod ereje, cserél erdőt a kopár fákkal tűzdelt mezőre.
A "majd egyszer" a tervezés ellensége, tölti puskáját és végez veled,
aztán mindenkivel, s ha már nem is vagyunk ki fogja tudni,
hogy egyszer léteztem, léteztél, léteztünk együtt vagy soha.

2008 Augusztus 13.

Siker

A siker olyan program, amely nincs megírva,
és mégis szabályok és ismeretlenek halmaza.
Olyan állapot, amely megöli a magányt és a varázslatot.
Siker egy picike dolog, de ha mindenki tudja felfújhatod.
A siker egyazon dolog, mint saját álmunk és mások vágya,

...kikiáltva óriásra!

Debrecen

Ó Debrecen mikor először jártam itt!
Szelíd nagy város fogadott, szállodád szintje nyugati,
reggeli, zöldségek, puffanccsal tűzdelt szamovárok.
Mikor először jártam itt, hangulatát, illatát fogták kaszinók,
elmém fizikai nyílásain át érte el, a maradandó élet érzéseket.
Nagytemplom nagy téren, nagy tornyai akkor nem fogtak meg,
de a lányok nyárias testpillantásai erősen felszippantották
vizuális fantáziám eredeti után vágyó érzéki csillámait.
Ó Debrecen, mondhatom te nem vagy szülővárosom.
De szülővárosa vagy most a költőies gondolataimnak,
Reszketőn remélve járja át a múltbéli képed, agyamat.

2008 Augusztus

Vad városi verselés

Mikor kitekintek szmog-itta klorofill vicsorít
Emeletekkel versengő fák szüleményein
Mikor áttekintek párducmintát hasít
Szemembe az árnyékkal vetett fény
Mikor rád tekintek akkor vagyok csak én
Mikor lépek a csikkel festett megállóban
Mint ezer végrendelet ékírásos vélemény
Lábamba ezer mért-méretlen földnél is több
Továbbvisz a kusza kívánság - kábán de tovább
Aprózza zsebem hangját filléres csörgés
Kevés és lehúzza hangulatom de nem hagyom
Kockafrázisképek csíkjaira soha nem lépek
Szökellve mint mókás gyermek kerülöm őket
Jó játék megvagyok van garmadával gond
És a gondokkal telt őszülő fejemet vakarom

2008 Augusztus 12.