Megláttam

Megláttam Őt,
és Ámor töltött és lőtt,
felé indulni készülök,
de erőm elhagy,
szívemhez kapok,
Ámor nyila nyársra húzott,
térdre rogyok aztán eldőlök,
és többet soha nem látom Őt.


1982 február 14

Ez kell

Állok az út közepén és ordítok,
az emberek elmennek mellettem,
de én csak ordítok!
Az emberek egy része rám figyel!
végre figyelnek, Nem?
á csak útban vagyok...
Tovább ordítok, kiabálok,
s mondom a valót, igazságot.
De az emberek csak nevetnek,
nevetnek rajtam.

Csak nevessetek, nevessetek.
Hirtelen mi jut eszembe...
halkan mesélni kezdem a szépet,
a szépet mi jó, de nem igaz,
nem kiabálok és gyűlnek,
gyűlnek az emberek,
és hallgatják a jót a szépet,
ami jó lenne, és szép lenne
ha igaz lenne.
Emberek, ez kell nektek?

1982. február 11.