Ez kell

Állok az út közepén és ordítok,
az emberek elmennek mellettem,
de én csak ordítok!
Az emberek egy része rám figyel!
végre figyelnek, Nem?
á csak útban vagyok...
Tovább ordítok, kiabálok,
s mondom a valót, igazságot.
De az emberek csak nevetnek,
nevetnek rajtam.

Csak nevessetek, nevessetek.
Hirtelen mi jut eszembe...
halkan mesélni kezdem a szépet,
a szépet mi jó, de nem igaz,
nem kiabálok és gyűlnek,
gyűlnek az emberek,
és hallgatják a jót a szépet,
ami jó lenne, és szép lenne
ha igaz lenne.
Emberek, ez kell nektek?

1982. február 11.