Molekulák ereje

Hull az égből mint az afrikai segély rizs,
szórja molekuláit szerte,
s visszapattan mint erdőben a makk
a vaddisznó farán, ekkor uccu ered
akár a zabla-nélküli korbácsolt ló.
Gyöngyei a földi létnek,
áttetsző kristályai egyenként nagyítólencsék
s aztán együtt mindent eltipró őrült áradat.
Földkéreg legnagyobb szobrásza lesz belőle
mely kanyonokat, íveket vés, mint szobrász
az életfa rajzát a keményfába.

Készül lassan az emberiség kopjafája.

Fűnyírás

Kifacsart aggyal megyek, s megyek tovább akár a vadat eltaláló golyó, amely dacol az erővel és húsba-markoló harapásokkal eszi magát beljebb és beljebb a sebzett vad gerincébe. Örök alattomos rögök veszik ki belőlem és rázzák fel testrészeimet, akár a forgó fűrésztárcsa az asztalos kezéről a ujjperceket.
Fröccsen a nyár és habzó nevetését elviszi az évszak szerelmes szele, mint a katonákat a besült ágyú rettenetes ereje. Rozsdás gondolatok, fakult évszakok jönnek-mennek a bolygónk kérge felett, mit mi bőszen ragaszkodón koptatunk és falunk fel élhetetlenre.
Semmire sem való, semmit nem is akaró új kínlódás szül szép magzatot, s cseperedik szörnnyé folytonos ismétlődéssel. Nem én vagyok, nem én kiáltok, nem te leszel az, nem te veszed el és nem csak te veszíted el!
Gyere beljebb, kacskás idegjárataimba, mint a féreg a fába, a földbe, a húsba, a dögbe.
Zabáld az ideges tekintetét a talánynak, szólj ha már elég, mert létedet öröklően idő előtt felégeted.
Karmám, aurám, szagom ne féld, lehet rosszabb is ettől még. Rád-telepszem és szétszedlek, rothadásra ítéllek. Sose felejtlek, mert újra növekedsz, ismétlődsz, mint a történelem és újra, újra, amíg szemem bántja, ki nem szúrja.
Friss fűszagú, TE sosem ítélsz, csak ígérsz és betartod, TE vagy az örök rothadásra ítélt éltető hanyag anyag.

Barátoskám...

Kövér-szavú barátoskám,
nagy levegővel bújik belém hangulatod
és én is dagadt elmével
vánszorgok a lehetetlenbe.
Kétszer gyalogoltál bele juhos álmomba
és egyszer kiköltözött a füst is
a szivacsos tüdőm rostjaiból,
a korai monitorfogyatkozás mellett.
Eszem sorompója ne legyél,
amikor van ki csak abból él.
Mikor találkozunk megmozdul,
utolér egy viszony, mély nyomot hagysz
mint székláb a kínai padlón.
Zömök gondolatok kergetnek a verhetetlenbe!
Miért is nem, és ha igen akkor meg hogy?
Utolérem a magamét, hogy előre gomboljak,
de késő a harapós tavaszi ég mindent megold.
Utazzak veled és adjalak vissza,
megint újra és újra?
Nem barátoskám,
ez nem én vagyok.

A Semmi

Valamit akartam, de valami nem akarta hogy akarjam.
Szavam elszáll mint szitok a kocsmaajtón, és megsem áll a csillagokig, aztán megpihen és aláhull csendben mintha mindig ez lett volna a dolga.

Valamit akarok mondani, de valami nem akarja kimondatni velem, és velemszületett szűrreális valómban semmit nem teszek, mondok, csinálok, mégis történik valami. A Semmi nem akadályozza meg.

Kedvesség - szójáték

Kedves kedvesem kedvesének kedvesen. légy kedves mindig és kedvesen kedveskedj de nem hevesen mert az már szerelem.
Ha kedves leszel, nem lesz sok gondod, de ha ez nem esik kedvedre hát szomorú dolog.
Kedvetlen kedvem sosem elég kedves nekem. Ha te vagy olyan kedves hát legyél.
A kedves napja a ked(d)! Mert hétfőn még mindenki kedvetlen.
Ha nincs kedved hát ne is legyen, nekem sincs, mert már vége a keddnek... a többit elölről a jövő héten.

Kövér vigasz

Lám itt vagyok, hogy kerültem e helyre magam sem tudom.
Valaki úgy gondolta ez nekem való, vagy tán csak a délibáb áldozat lettem?
Ha magamba nézek valakit látok igen, a szűk-látóköreim hagyjátok meg nekem.
Szakadozik bennem néhány kis-becsű hangulat, de aztán nem akad tovább csak az indulat.
Gondolom talán tudok, de mert hogy nem, hát szakítok veled mint egykoron.
Ha mégis van rá esésem, akkor a belsőmben görcsösen gyötör az a bizonyos.
Az ég felettem nagyon, és aztán megint ég. Mivel már nem látom hát hagyom, porhadom.
Ha kifele hát mit és aztán meg csak pakolom... ez a verbális sajátom, ha nem is savanyú, de legalább nem hős vagyok. Zanza agyam egy vinyó, de már ez is csikorog.

Gurulj el mint a műszem az Erzsébet hídon. Ha nem indul hát keress hetest vagy tedd ahogy bírod.
Jó szándékú gazdagon, és aztán kicsit arrébb más utakon, ha mégis hát úgy is lehet tévednem.
Járj el és fel meg aztán össze, de ha negatív vagy hát szedd össze minden tagod, másként elhagyja minden sejted, fehérjéd sava-borsát, korhadón.
Ha mégis itt ragadsz akkor lehet csak csoda, még egy kicsi üveg aztán meg a szexbomba, tedd le az alapot aztán a többit hagyd a varázslókra.
Mégiscsak lehet valami a világban?
Üdvözülj rockos valódba, aztán csengjen minden kiálló fejtagod belső járata. Légy magadra és bennem, mert ellenséged nélkül te sem élsz egyszer sem. Ellenség?
Nem nem nem.
Röhögj egyet és kacsints rá egy másik partra, ha nem megy hát te vagy a balga.
Aggódj ha van eggyel több eszed és ha mégis hát ne titkold, hogy egyszerre születtél testeddel.
Karódhoz mégis hát ezt jól kötötted, mert ha vagyok te nem létezel, úgy ahogy neked én sem ártatlan vagyok .
Bátor legyél mikor lendületből elszaladnál, mert félő hogy a gyökér már talajban van a lábadnál..
Aggódni kár, mert már régen fásult vagy...
Ha lombjaid kopaszba fordulnak, az nem az ősz, hiszen eddig örökzöldnek hitted magadat.
Hiba, hiba, hiba... van valami okod, gázos eszméletben maradásra?
Ha van hát küldj egyet a falon át és meglátod, vannak istenek kik maguknak akarják a világot.

Álom

Nem alszom és mégis álmodom, ha kell hát áll-modom. Az alszom szóra nézve sem éppen felemelő, ha egyszer lentre mutat, bár mégis altájunkról jut eszünkbe ami izgat, feláll és elmegy. Ha egyszer nem ál-álomba akarunk ringatni, nem kell hozzá ébren lenni.
Mi az álom? ha egyszer megfejtenék nem lenne kérdés. Ha aludni is kéne, akkor csak fáradtan zuhanunk az édes ürességbe, persze jó szex után édes is előtte. Ha ébredünk kezdődik egy új dilem"ma" ha akarod a félcédulád is leadhatod, de csak holnapra. Felteheted egy lap(top)ra mindened, akkor is alvás és álom nélkül nem mész semmire, de semmire.