Szelid mosollyal tekintek homályos asztal alá, ahol vár rám egy kövület, és durva seprűcsapásokkal bontom ki a homokporból a paciensemet. Szabványos szigszalag rögzítések rejtenek valamiféle újkori múmiát, mely kibontva mutatja régi büszke énjét. Drága voltam nyögi filléres hangon, majd összecsuklik mint parkettás a csukott ablak mögött.
Varázsló nem vagyok gondolom én, -szuper a gép - mondja az ügyfél, laza a hang.
Az ügyfélnek mindig igaza van!
A műtét kezdődik, a fedél nyolc kulccsal zárt, nyitom és nem látok mást csak hálót mint csipkerózsika a fehér lovon csókja után. Mit neki levegő ecsetvonás, de reménytkeltően csillan meg egy-egy forrasztás. Csavarom, tekerem pattintom, fújom fújhatom. Végül minden kikerül a szilicium koporsóból, hogy aztán visszakerüljön mint újkorában.
Összeállítom a kórlapot - Erre kell egy biggentyű, hogy a takonics is tudjon működni, de előbb zingasszálni kell, hogy a giromatik is jó legyen. Aztán meg a hirokatonik se jó, mert a jekatovinovához nem elég. Ha akar még laszikolni is, akkor ahhoz sokkal erősebb fakuno kell -mondom és tágra nyílt szemek néznek majd felkiált az ügyfél -Ez egy szuper gép! Minden benne van!
Az ügyfélnek mindig igaza van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon