Meredek belevaló izgi terv egyszer volt, hol is volt? Utacska amikor keresztbe belefordul a szemedbe, imádott aurádba. Szemed virágzik nyúlik nyakad, -ne már - mondod, pedig nem vagyok durva.
Akarattal nem, de igen máskor kitudja, lesz még eperre dér, lesz még törökre vőfény.
Na jó, mégsem akkor meg minek, én leszek a te vesztesed, tudod hogy mit, s mit nem enged a józanságban eltöltött részegség.
Aztán jön a pofonok völgye.
Meredek szemrevaló kerek, ujjakra gyengén simuló lapos virágos, szögletes műkarmok, nem vájják szemem, csak a lelkemet tépik.
Várok, Várok Várok! Semmit se várhatok. Az én időm Elmúlt , és bólogatóm is őszbe fordult. Lenyugszik szívem is, és nem vár semmit.
Súgjak valamit?
Az idő nagyon gyorsan elszáll, nincs oly idő ami lassulna, inkább szárnyal mint a fecske amikor a repülővel találkozik a magasba.
Aztán jön a pofonok völgye.
Az utolsó repülés is lehet szép, s mindig halál a vége, valaminek a halála.
Sose halj meg remény, add át napsugarad testnek, léleknek, jövendölj egyet kettő után, de nem minden délután!
Aztán jön a pofonok völgye.
Mindig!
Akarattal nem, de igen máskor kitudja, lesz még eperre dér, lesz még törökre vőfény.
Na jó, mégsem akkor meg minek, én leszek a te vesztesed, tudod hogy mit, s mit nem enged a józanságban eltöltött részegség.
Aztán jön a pofonok völgye.
Meredek szemrevaló kerek, ujjakra gyengén simuló lapos virágos, szögletes műkarmok, nem vájják szemem, csak a lelkemet tépik.
Várok, Várok Várok! Semmit se várhatok. Az én időm Elmúlt , és bólogatóm is őszbe fordult. Lenyugszik szívem is, és nem vár semmit.
Súgjak valamit?
Az idő nagyon gyorsan elszáll, nincs oly idő ami lassulna, inkább szárnyal mint a fecske amikor a repülővel találkozik a magasba.
Aztán jön a pofonok völgye.
Az utolsó repülés is lehet szép, s mindig halál a vége, valaminek a halála.
Sose halj meg remény, add át napsugarad testnek, léleknek, jövendölj egyet kettő után, de nem minden délután!
Aztán jön a pofonok völgye.
Mindig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon