Szegény

Nem olyan aki palotában kalóriahegyeket adna többszáz embernek,
és lovaspolót játszó gyermekeit pénzzel szerető sosem lesz ő.
Növénynek - amelytől nem látod az erdőt, végtagja nem ereszt el,
Toporgásod tétlenségre ostorozva, gigászi csend tetejéből.

Nem olyan aki csak valóságot szül és bánatot álmodik magának,
és szerelemre termett bája csorbán mutálva hazugság ára.
Szavak, szavak egymás utánja, vegyes kacsintás gyógyít,
De mindent elront testbeszéde és visszavág szüzessége
Talán sohase lesz helyén a leendő, és egyenesben a jövőnk.