Az életem sétája közben 1.

Életem sétája közben jégre tévedtem és megláttam a boszorkát, aki nagyot kívánt és megszólt.
Segítettem neki és kérésére kivájtam agyából a kétséget, amely nagy daganat volt.
Kérte adjam neki a tüdőmet, amely tőlem csak kátrányos nikotin füstöt kapott ...
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Semmiből megjelent az orvosom aki meglátott fekete lucskos tüdőmmel a kezemben,
s így szólt - ember nem élhetsz a felszakadó sóhajtás eszköze nélkül egy percet sem!
A boszorka meghallotta az orvost és a kétség daganatát a fejébe gyömöszölte.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Az orvos szemén, orrlyukain a kétség kilógott, s engem mindenható  istennek szólított,
aztán doktoranduszát elhagyva  egy zászló alakú bokornál szamárpózban imádkozott.
Én felvettem, gondosan összehajtva zsebembe raktam a doktorandusz darabjait.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Nem kapok levegőt, gondoltam, de körülöttem a boszorka miatt mindenki haldoklott.
Szóltam hát a boszorkának. hogy életekért cserébe neki egy doktoranduszt adok!
Röviden örülhetett a boszorka, a csere után a nyakába egy műhiba pert kapott.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

A boszorkán az árva istentagadástól a műhiba per esőfelhő méretűre növekedett,
Kacagó szivárványon utazva a tudatalattiból távozott, majd az égig emelkedett.
Majd a csúcson a valóságba cseppent, ahonnan lepottyant de ütemesen.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

A jég elfogyott alólam, és egy mindent elnyelő jajgatástól nedves mocsárba sűllyedtem.
Kicsi lánykát láttam meg, amikor a meleg szagú lápból nem látszott más csak a fejem,
Kezeit nyakam köré fonta és megtartott, majd csókokkal tisztította meg a lelkem.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Pálinka fesztivál

Falszaggató rekettyés húsba vágóan teleköszönt bár
Fegyelmi pecsétes kotrászó kitett vége után jár.

Rohadó aranybetűs visszaért megvámolt végtermék,
Születődően valószínű jókora isten veri a réz végén.

Pepecselő bólya gázol optikánk tükrében,
mert azt hiteti hervadtsága a művészet.

Váltsad keresésbe a pontos kanyar nélkülit,
Legyen büszkés, varjon mosolyt de kerge ügyit.

Szabálytalan gyémánt legyen jele és kergesse,
oda ahová nem való mégis bűzét értékelhesse.

Agyban üres erőssége, legyen a napi imája.

Mona és Pepe

Álmomban testekbe bújtam és gondolatokkal háltam,
és a pixel szerelem takarója fonta be az ágyam.
Két lelket láttam kis felbontásban,
és bennük mint ifjúkorom és vágyam .
Egyik vágya a másik korláta,
mindkettő szerelmes optikája!
Valami szikra, villanás oly nagy mint atom,
Helyretenni kötelesség, nem nagy hatalom.
Forrása ez mindenható földnek, égnek, fűnek-fának és víznek,
sokra vihető parázs, csoda-varázs alkimista borbájitalnak, elixírnek.
Ahogy a Pezsegő mészoltógödörben a kavics vétek,
úgy a nem biztos szerelem elhallgatása, Fiatalon méreg.
Száloptikás szemezés után a class-chat maga a lassú tánclépés
Egy gigabites ölelés után, terrabájtos csók a beteljesülés,

Igen, ez a wireless szerelem!