Az életem sétája közben 1.

Életem sétája közben jégre tévedtem és megláttam a boszorkát, aki nagyot kívánt és megszólt.
Segítettem neki és kérésére kivájtam agyából a kétséget, amely nagy daganat volt.
Kérte adjam neki a tüdőmet, amely tőlem csak kátrányos nikotin füstöt kapott ...
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Semmiből megjelent az orvosom aki meglátott fekete lucskos tüdőmmel a kezemben,
s így szólt - ember nem élhetsz a felszakadó sóhajtás eszköze nélkül egy percet sem!
A boszorka meghallotta az orvost és a kétség daganatát a fejébe gyömöszölte.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Az orvos szemén, orrlyukain a kétség kilógott, s engem mindenható  istennek szólított,
aztán doktoranduszát elhagyva  egy zászló alakú bokornál szamárpózban imádkozott.
Én felvettem, gondosan összehajtva zsebembe raktam a doktorandusz darabjait.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

Nem kapok levegőt, gondoltam, de körülöttem a boszorka miatt mindenki haldoklott.
Szóltam hát a boszorkának. hogy életekért cserébe neki egy doktoranduszt adok!
Röviden örülhetett a boszorka, a csere után a nyakába egy műhiba pert kapott.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

A boszorkán az árva istentagadástól a műhiba per esőfelhő méretűre növekedett,
Kacagó szivárványon utazva a tudatalattiból távozott, majd az égig emelkedett.
Majd a csúcson a valóságba cseppent, ahonnan lepottyant de ütemesen.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

A jég elfogyott alólam, és egy mindent elnyelő jajgatástól nedves mocsárba sűllyedtem.
Kicsi lánykát láttam meg, amikor a meleg szagú lápból nem látszott más csak a fejem,
Kezeit nyakam köré fonta és megtartott, majd csókokkal tisztította meg a lelkem.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.