Talán nem is én öregszem

 Már húsz éve élek úgy, hogy ez a napom talán az utolsó,
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.

 Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Büntetésem töltöm, talán barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, már hiába lesz lelkem boldog s a szerelem égisze.

  Szalagvirágos mezei menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyúzott nyári vihar tolla firkálja most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és most járt le büntetésed.

  Több mint húsz éve vagyok a gondolatelterelés zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.

 Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbbenet, a hajam ezüstfehér s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely talán elbírja hibáim zajos akadályát.

Talán nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.

2 verzió


 Már húsz éve élek úgy, hogy ez a napom talán az utolsó,
Nem fáradok, nem erőlködöm csak vakon létezem, s lélegzem
Minden mit teszek csak a bomló füstös máért tettem s teszem
Álmaimat nem merem meglátni, mert félek én leszek a rontó.

 Istenem, már több mint húsz éve hogy nem is én hiszek
Nem szidlak, nem nézek rád, figyelek és a semmit végzem
Bűnöm töltöm, s barátaim újjászületését is megérem?
Ha letelik, lelkem hiába lesz boldog, s szeretet emészthet.

 Szalagvirágos menta illatú ige száll a habos égbe
Úgy akartalak, és pont azért ami nem lett a végeredménye
Sarkantyús nyári vihar tolla firkál most már durván az égre,
-Menned kell mert lekésted lelkét, és talán lejár büntetésed.

 Több mint húsz éve vagyok a gondolatok zavaros vezére
Az akkori énem vagyok s töprengek, ha nem fogadom el a mát,
De mi lenne most, ha Éva sem fogadja el akkor s ott az almát?
Álmomban élek s félek nem ébredek, csak a poros út végére.

 Nem én öregszem, csak beszívom a makacsság hűvös páráját
Döbben a hajam ezüstbe s a lelkem fiatal csikó maradt
Benned élek de te nem mutattad, mert mélyen a bőröd alatt
Testet kell öltenem, mely elbírja hibám zajos akadályát.

Nem is én öregszem itt, csak a szél pörgeti a naptár lapjait.