Éhes vagyok

Távoli mosoly fürkészi arcomat,
Éhes vagyok és szemmel tartalak.
Távoli rejtély, megfejtés nincs még,
alaposan feladja az élet a leckét.

Ismerős arc a kis-agyba égetve,
Betelnék, ha lehetne még egyszer.
Ismerős mosoly, majd hoz vígságot,
vagy máshol bújtat bú-bánatot.

Az anyag nem vész el, mondja a fizika,
csak átalakul, felváltja a lelkek hangja.
Lehetünk boldogok, ennyi nekünk jár,
tapasztalatért, koptattuk szeretet útját.

Szemed szemébe meríted,
mintha egy hűs forrás volna.
Kezét kezeddel keríted,
mintha csak jegy-gyűrűt húzna.