Már rég

Már rég elvesztettem mit egyszer megnyertem,
Nem álmomban, hittem csak játszanak velem
Ne hidd sosem mit a szívhangok súgnak,
Valójában néztek használt rongybábúnak.
Vagyok és mit tehetek, már nem szenvedek
Egy korszak vége, továbbállok várnak repterek.
A világ meggyógyítja azt mit a gondolat nem.
Maradhatsz hát nekem, jó mélyen a zsebemben.
Mint egy csapzott vers egy gyűrött szalvétán.
Semmit nem ér, de őriz egy ordítást némán.