Álmában vad szerető volt a fiú s lány,
De kellett választani a várkapitányt.
Nem fáj semmi úgy mint az igazság.
Fekete lovag a kezét kapta meg,
Sorsa volt ez talán kereste is ezt.
De fagyott virág nyugodott szívében,
A gondolat nem nyugodott sosem,
Lemondott a szívéről ezt elkövette.
Kihez kellett és ismert hát hozzáment.
Az ifjú szerelem haldokolt, elmúlt,
Halálos tusájában csak visszanyúlt
A szerelem fegyveréhez és újra szúrt.
Szavai biztatón, bánatosan sírva szóltak,
Szeretlek kedvesem, csak neked voltam
Ez a szenvedés igazsága, s nem marad nyoma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon