Az én piramisom

Maja piramisként épülő szellemvilág vall az elmémre,
mintha mindig lenne erőm követ rakni kövek élére.
Minden gondolatom egy nagy csiszolt kőként álmodom,
de csak patak áztatta kerek kavicsból van a piramisom.
gigászi erővel tolom a hegyre a gondolat kavicsom,
mire felérek, kocka lesz, de ez nem tudatos,
egymás élére rakhatom, és csak csodálkozom.
Már többször kezdtem újra meg újra, és újra...
mert kiderült a hegy egy szél-fújta homokbucka.
Most a hegyem is magam raktam,
bűzös mocsarat csapoltam,
vulkán tűzköpővel hadakoztam,
jéghegyeket törtem-zúztam,
záp-szagú kénnel kotyvasztottam,
letörtem néha, fel is forrtam.
közben csodákra sem csodálkoztam.
Mire összeállt a hegyem, öreg lettem,
de mindennél ifjabb lett a lelkem.
Mikor teljesen kész verejtékkel mosott piramisom,
újjászületésem napja lesz, ha még addig bírom.