Időveszteség

Az egyik órámban vesztettem hatvan percet,
zokogott a távozó este, engem okolt persze.
csak lógtam az idő függvényén, idétlen
vadul újra számoltam, de minden ismeretlen.
Időveszteségem oka, talán a gondolat alkonya?
Cibálva rángatnám vissza az ismeretlen órát,
De kezemben szétporlik minden szilárd látomás.
Segítene elmém osztódó ereje, nem elég bátor
ő sem látja mi történt, az elveszett, tétlen órámon.
Feneketlen élet örvénylő tavába süllyedt örökre,
tündérek tudják csak mi hozta el hozzám a földre.
Százszor is felkérdem hiányát tagjaimban reszketve,
és mire észbe kaptam, egy újabb napot vesztegettem.