Kopogtat a szeretet

Mindenkitől más-más gondolatokat kaptam,
egyikétől miérteket, másokétól a hogyant.
Agysejtjeim serkennek visszavert vak szavakra,
választanom kell és látni, ha hamis és szűk az óra,
amíg vígan bukfencezik, nevettet az álmaink bohóca,
háttér börtön-színe, ne ülj fel minden hinta-lóra.
Derülj jobb létre, remélj hangos virradóra.
Keress aranyat, ezüstöt, lehet sárban leled meg
tisztogass, ápolj, és ránts le hagyomány leplet,
szíveddel kovácsolj jó-kedv kardot, vasakat,
Ne szégyellj nemestelen bizarr szolgálatokat.
Ha üveggolyóként csúzliba tesznek, repkedsz
ezt akartad vagy sem, iránytalan lesz lelked.
Táncoljon a fájdalom arcodon, ne titkold sosem,
Ettől leszel erős, nem ha bírod rezzenéstelen.
A műved sosem lesz kész, csak egy fejezet,
csak a műszak vége, ha a kalapácsod leteszed.
Kopogtat a szeretet, szívednek tűz-piros falán,
tárd ki szíved előtte, és engedd be az ajtaján.

2011. szeptember 22.