A könnyek tava

A gondolataimat a szék karfáján feledtem,
mákos tésztát zabált a jövőbe vetett hitem,
görcsbe rándult a gyász-zsebkendők vége,
emlék-zsugor nehezen, de eltűnt a vécében.
Vajon ki teszi a gondolatokat a helyére?

Szilánkosra tört ötletek, örökre feledésbe,
meggyilkolt mondatok betűkre estek széjjel.
Gyorsít a gén, magjának tüze a világ égése,
beszorult kötő-szavakkal küzd, még életében.
Vajon ki teszi a gondolatokat a helyére?

Csak enyém a könnyek tavának végtelensége.
Keresd, mivel keresd az életbe a szépséget.
Mint széljegyzet egy üres könyvben,
úgy kösd be az igazságot kemény bőrbe.
Vajon ki teszi a gondolatokat a helyére?

A gondolataimat a szék karfáján feledtem,
a széket eladtam, kinek? Nem emlékszem.
csak egy mákos vigyor ég idétlenül előttem,
pőre arcomat a könnyek tavában kímélem.
Vajon ki teszi a gondolatokat a helyére?

2011. Október 11.