A szél magam vagyok

A szél magam vagyok,
ki a gond-felhőid közt kavarog,
erőmmel a felhőknek támaszkodom,
és a napot is ragyogóbbá varázsolom.
tekergek, járok táncot, ha akarok
A szél magam vagyok,
lábam földet ér, dobbantok a kétkedőknek,
felszállok aztán és habosra verem a felhőket.
vércsék úsznak hátamon, mielőtt lecsapnak,
a mezőn futkosó gondtalan kicsi prédákra.
A szél magam vagyok,
belefújok a fába, bokorba, fenyőbe, virágba,
Az őszt fújom egy télen át a tavaszi világba,
nem a nap az úr, mert neked én nyitom azt.
Meleg leheletemmel simíthatom édes arcodat.
A szél magam vagyok,
kereslek, és néha mégsem talállak,
s ha megvagy beléd fújom boldogságomat.
a hátamon viszem minden gondodat,
majd elhagyom valahol a kertek alatt.

2011 December 18.