Egykoron talán messzebb leégett egy kúria,
lakói nem is fogták fel mekkora is a tragédia.
Jótétemény felügyelők szekérre rakták őket,
a karaván elindult és ment-ment messzi földre.
Mikor megálltak az emberek őket mind sajnálták,
de csak hogy menjenek élelemmel őket felpakolták.
mentek a szekerek, amin csak hontalan bolondok ültek,
mentek, vándoroltak, de nem találták sehol helyüket.
Majd egy szekér ügyesen mutatványt műsort csinált,
egymást mutogatva, gnóm testük lett a nagy mutatvány.
A karavánt elhagyták, sajátos egyéni útra keltek,
máig is a cirkuszt viszik és megkerülik a földet.
A karavánból lassan minden kocsi elvándorolt,
lettek ők a vándorok, szakértők és, szónokok.
Lettek a politikusok, kik egy időben abból éltek,
Messziről jött embernek hisznek, a pór népek.
Sose hidd el csak egy szekér nem találta a helyét,
kik ültek rajt, nekik minden jó volt főleg, ha a fenét,
na ez a szekér, sietősre vette egyszer és hogy esett,
sárréten, csak felborult és kitört az összes kereke.
2011 November 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon