Talán azt hiszitek nem tudok szeretni,
mert köröttem sötétített üveg a pajzsom,
és napfény szerű szeretetet visszatartom.
De csak az ártó sugaraktól ódzkodom,
melyek lelkemet sebzik és jő a fájdalom,
ezer tőr szúrását kibírtam, már nem adom.
Belül talán, ha bekúsznál, látnád alakom,
hol tüzes csókkal, tüzes vággyal lobogok.
De üvegfalamon kívülre már nem jutok.
Ki körém égette ezt a láthatatlan üvegfalat,
nem dolgozik kemencéje kihűlt, így hagyott,
Talán már nincs is oly kemence mely úgy izzott,
talán még kaput égetne, de már azt sem hagyom.
műtárgy vagyok, verselő, néma lelkeket felfalón.
2011 November 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon