Ébredezik már a szeretet sziluettje,
majd széles arccal bevonul a szívekbe,
küzdő karján izom villan a segítő,
puha bőr ruhában lejt táncot, derítőt.
Szívek szakasza, lelkek százada vonul,
a szeretet útjain, sosem komorul,
választása egykén is csak szívszorító,
szókra edzett, tudásra élezett villantó.
Beszéljen a szem, benne piciny pupilla,
a lelkekre húzott pompázatos ruha,
Ne legyél szomorú, már elment a bánat,
az emlékek egekbe visznek utánad.
2011 December 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon