A lágy bársonyos vonalak étek a szemnek,
szőrtüsző mezőben tévelygő csiklandó kezek,
aljzó gondolatok, mikor mindkettő vezet.
Szerelem oltárának adunk izzadó imát,
üregekre járó pózok közt nyílik a világ,
ezek vagyunk, s enélkül nem nyílna új virág.
2011 December 21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon