Te leszel az

Végtelen hazugságtengerben sodor az ár,
a karmaszerű kényelem ára a létünkbe váj,
kitakar a hideg, fagyott vasfoga harap már.
Te leszel az, ki örökkön boldogságra vár.

Végzetünk az igazság-mocsár, labilis láp,
hajszolnak a tervek, s nem bírjuk tovább,
megfojt a nihil-szerű elégedett buta bátorság.
Te leszel az, ki örökkön boldogságra vár.

Visszatér a lélek-javító házaló vén  betyár,
fúr-farag majd dúltan benyújtja a számlát,
morcos, sosem fogadják meg a tanácsát.
Te leszel az, ki örökkön boldogságra vár.

Vágyaid mit álmodtál, korod kicsi hajnalán,
alvadt vér keserű, mit nyelved izzad mára már,
az ígéret égeti pokolszerű lelked lengő kapuját,
hát te leszel az, ki örökkön a boldogságra vár.

2011 December 24.