Senki nem felel,
csak gondolataink
árnyéka rajzolja
a választ képünknek
őseinktől festett
hasonlóságára.
Szomorún szeretünk,
víg torral halunk meg,
a világ velünk van,
te a hátán megülsz,
de egy hasznos hajnalon,
a föld alá kerülsz.
Senki nem felel,
csak kezek kérdeznek.
Világunk folytonos
tagadásban hevül,
mert testünk melegét,
veszi el örökül.
2012 január 25.
Dal:
Senki nem felel,
csak gondolataink
árnyéka rajzol
választ arcainkig.
Őseinktől festett
régi hasonlóság,
tükörben él tovább
a néma folytonosság.
Kérdés a vérünkben,
időbe mártott jel,
néz ránk a múltunk,
de hallgatni tanul el.
Szomorún szeretünk,
víg torral halunk meg,
a világ velünk van,
súlya ránk nehezed.
Te a hátán megülsz,
mint egy elhitt szerep,
de egy hasznos hajnalon
a föld alá kerülsz.
Senki nem felel,
csak kezek kérdeznek,
érintésekből épül
minden, ami elveszett.
Világunk folytonos
tagadásban hevül,
mert testünk melegét
az idő örökli elül.
Ha nincs válasz,
a csend tanít beszélni,
ha nincs kiút,
megtanulunk benne élni.
Kopog a szív,
mint zárt ajtón az ész,
valaki bent tudja már,
miért volt ez egész.
Szomorún szeretünk,
de együtt lélegzünk,
víg torral halunk meg,
míg igazat képzelünk.
A világ velünk van,
és lassan belénk dől,
egy hasznos hajnalon
minden súly elidőz… majd eltűnőn.
Senki nem felel.
És ez a válaszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon