Hullámzón bosszankodnak lábujjaid,
a vas-szorítású bakancs mélyén,
síkos gondolat-járdán nem az övék
az irányítás, mely a bőrtalpak
fogsága, mely priccse neki pőrén.
Élő húsba eredő eszmélésre hív,
s maroknyi csapata csak kicsit szelíd.
amíg övé a futó felelősség,
elszabadul amint nem tehet semmit,
lázadón dörzsöl és a lábikrát perli.
Fogsága csak időlegesen zárt,
eszméletét vesztve, növeszt gombát,
fertőz, mocskol, viszketőn ágál,
kéznek parancsol ki mossa piszkát,
de e kéz tört ma a csúszós járdán.
2012 Február 13.
GEO!
VálaszTörlésNAGYON SZERETEM A VERSEIDET. NYÍLTAK, TISZTÁK, ŐSZINTÉK.RÍMKÉNYSZER NÉLKÜL, DE A FELTÉTLENÜL MEGKÖVETELHETŐ ÜTEMHANGSÚLY KIVÁLÓ (SZERINTEM ÖSZTÖNÖS TEHETSÉGGEL) VALÓ ALKALMAZÁSÁVAL ÍROD VERSEIDET. NAGYON NEHÉZ ÍGY ÍRNI, NEKED MÉGIS SIKERÜL. ÖRÖMMEL OLVASLAK MINDIG!
Köszönöm, a véleményed sokat jelent nekem!
Törlésüdvözlettel:Geo