jobb napokat látott s őrzött.
Kovács üllőről leesett,
délceg volt fényes, egyenes,
kalapács súly sem törte meg.
Boldogan várta. viszi a sors,
tán széket tart, vagy grádicsot,
díszes diplomáról álmodott,
s feje kilincstakarón ragyogott,
csak alátéttel váltott csókot.
Társak fogytak, vitte sors őket,
volt ki görbült s pattant a földbe,
szarka vitte fel magas zöldbe.
Volt ki díszes fejet kapott,
ő azóta szolgál fiókot.
Mikor aztán kézbe vették,
vele a gerendát jelölték,
szorongatva húzták kezek,
mikor végül már nem kellett,
szép deszkában kapott helyet.
Szomorú lett hasznos sorsa,
ház romba dőlt, vágyak sora,
tűzifa tűzre ment deszkával,
vén lett s görbe, sok rozsdával
orvosa lesz, kohó kályha.
2012 február 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon