a szikrázó parázstól hevülő tájba,
nyújtja feléd s félig féltve szemléli,
elmúlt remények vetni való magvait.
Elviszi hozzád, hogy esélyt adjon itt,
jó szerepében, boldog a nyári világ is,
reszketi kezét hát mily erősen tartja,
érzed hogy az ujjain érc melegét szórja.
Indul el a csírád, határod is kivirulhat.
De még fájdalom is sebeid nyalogatja.
Jön majd tavasz érted, szava jól megsirat,
Elhagy bele kedved, s vele megy gyásztávirat,
hős-kor sora ellent, ő vele minden mi halott,
élet neve lesz ő, és ára lesz az egyke gond.
2012 február 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon