Egyke gond(Dal)

Lépdel a szívünk mezítlábas lába,
a szikrázó parázstól hevülő tájba,
nyújtja feléd s félig féltve szemléli,
elmúlt remények vetni való magvait.

Elviszi hozzád, hogy esélyt adjon itt,
jó szerepében, boldogat, nyárit világit,
reszketi kezét hát mily erősen tartja,
érzed hogy az ujjain érc melegét szórja.

Indul el a csírád, határod is kivirulhat.
De még fájdalom is sebeid nyalogatja.
Jön majd tavasz érted, szava jól megsirat,

Elhagy bele kedved, s vele megy gyásztávirat,
hős-kor sora ellent, ő vele minden mi halott,
élet neve lesz ő, és ára lesz az egyke gond.

2012 február 8.

Dalszöveg:

[Verse 1]

Lépdel a szívünk mezítlábas lába,

izzó parázson, hevülő tájba.

Feléd nyújtom, félve még,

régi remények magvait rég.

Tenyeremben múltak pora,

szél fúj rajta, mégis sora

éledni vágyik benned újra,

csendből nő ki halk virágba.

[Pre-Chorus]

Reszket a kéz, de nem enged el,

érzed, ahogy érccé melegszel el.

[Chorus]

Ültess el bennem egy tavaszt,

hadd viruljon, ami elhalaszt.

Ha fáj is még, ha seb szakad,

lesz még fény a romok alatt.

Tarts meg engem, míg kihajt

minden csíra, minden sóhaj.

[Verse 2]

Elviszem hozzád, ami maradt,

egy nyári fényt, egy boldog napot.

Szerepünk jó, ha hisszük még,

hogy élni tud, mi rég eltép.

Sebet nyalogat halk idő,

de mélyben moccan már a jövő.

Határod egyszer kivirul,

ha benned a mag megindul.

[Bridge]

Jön majd érted egy tiszta szó,

elsirat mindent, mi volt és jó.

Gyásztávirat hullik porba,

élet írja át a sorsodba.

[Final Chorus – emelve]

Ültess el bennem egy tavaszt,

ne félj attól, mi elhalaszt.

Nevet kap majd minden halott,

élet lesz a kimondott.

És ára csak egyetlen gond:

hogy szeress, míg dobban és pont.