s te csak helyeselsz türelmetlen,
míg vajúdom az arany daganatot,
magamban már virágtalan vagyok.
Az idő ellenem, s én csak hallom,
amint aláhullik minden óra s perc,
hangos robajjal a súlya jelez,
közben kínnal magányomba süppedek.
A betűk és szavak csak tervek,
keresztemként cipelem e fegyvert,
a jegyzetfüzet homályos lapjain,
csak a margón az életem s vágyaim.
2012 február 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon