A némaságom kiáltom (Dal)

A némaságom kiáltom ki a világnak,
reteszeim némán zárlatosra váltanak,
elhullott könnyeimből varrok patakot,
őszinte az ős-némaságom, nem hallod?

Lépéseim szaggatott lábnyomait viszem,
kezembe göngyölve, s papír az ékszerem.
Zöldre tapostad az utat, de nem találom,
fulladok, fekete tintával inhalálok.

Az illatod vezet kúthoz, arany folyam,
titkod nem adod, s lehet zokogsz rólam,
szemembe hideg vagy, vagy üveg gátol?
ne keress, jégalkohol szünteti butaságod.

Forrongó rögökkel küzdök gólyalábon,
ne siess, olvadok s magam plakettálom,
lábam nyomát egyszer talán, fosszílián
csodálja messziről jött robot indián.

2012 február 18.

Dalszövege:

[Verse 1]

A némaságom kiáltom ki a világnak, 

Reteszeim némán zárlatosra váltanak. 

Elhullott könnyeimből varrok patakot, 

Őszinte ős-némaságom – te nem hallod?

[Verse 2]

Lépéseim szaggatott lábnyomait viszem, 

Kezembe göngyölve, s papír az ékszerem. 

Zöldbe tapostad az utat, de nem találom, 

A sötétben élek, és sötét marad világom.

[Refrén]

Fulladok, és fekete tintával inhalálok, 

Szétfolynak körülöttem meghívott barátok. 

A némaságom kiáltom, de elnyeli a mély, 

Ahol a könnyemből varrott patak véget ér. 

Igen, Igen fekete tintával inhalálok.

[Verse 3]

Az illatod vezet kúthoz, arany folyam, 

Titkod nem adod, s lehet zokogsz rólam. 

Szemedben hideg vagy, vagy üveg gátol? 

Ne keress többé, messze vagyok ettől a tájtól.

[Bridge]

Jégalkohol szünteti végleg a butaságod, 

Forrongó rögökkel küzdöm le a világot 

Gólyalábon járom, amíg el nem olvadok, 

Magam plakettálom, csak emlék maradok.

[Refrén]

Fulladok, és fekete tintával inhalálok, 

Szétfolynak körülöttem meghívott barátok. 

A némaságom kiáltom, de elnyeli a mély, 

Ahol a könnyemből varrott patak véget ér. 

Igen, Igen fekete tintával inhalálok.

[Outro]

Lábam nyomát egyszer talán, fosszílián 

Csodálja majd messziről jött robot indián. 

Csak egy fosszília leszek a néma sárban... 

Fekete tintával... 

Félhomályban inhalálok.