kétes győzelmet enyhe gondolatok felett,
az enyhülés már mutatja didergő lelkét.
Süvítő szelek, a hideg haldoklása
agonizál a meleget kérő szíveken,
temetnénk a telet, ez hóhérának álma.
Még hópelyhek rajzolnak szürke csillagot,
de már bennük mosakszik a remény,
hogy eljön csókjaiddal remélt tavaszod.
Temetnénk a telet, de még sebhelyeid
őrzik a kegyetlen diktátor nyomait,
de begyógyulnak azok rügyfakadásig.
2012 február 15.
Korbács pattogás? vagy a tűz az, A szél már nevet,
Kétes győzelem enyhe gondolatok felett.
Az enyhülés már táncol, mutatja didergő lelkét,
Fordul a kocka, felmelegíti hűs énekét.
Süvítő szelek, a jég-király agonizál,
Egyre halkabb, a meleget kérő szív már ébred.
Temetnénk a telet, igen, ez hóhérának álma,
A fény jön, a sötétséget végre felváltja!
Tavasz-táj, tavasz-táj, szélben száll tavasz-láz!
Még hópelyhek rajzolják szürke csillagát,
De a hó alatt a remény felkiált,
Hogy elhozza csókokkal remélt nap-sugarát!
A föld még fagyos, a fák hunyorgóak,
De érzem már, a mélyben mocorognak a magok.
A szürke ködnek elszáll az utolsó lehelete,
Ez a megújulás, minden napnak ez a fele!
Temetnénk a telet, de még sebhelyeink
Őrzik a kegyetlen diktátor fagyos nyomait.
DE! Ne félj, begyógyulnak azok mind,
Rügyfakadásig elfelejtjük, hol az az éji szín
Tavasz-táj, tavasz-táj, szélben száll tavasz-láz!
Még hópelyhek rajzolják szürke csillagát,
De a hó alatt a remény felkiált,
Hogy elhozza csókokkal remélt nap-sugarát!
A sebhelyek eltűnnek...
A tél elmehet, a tél elmegy!
Csókjával szavaz a tavasz!
A sebhelyek eltűnnek... eltűnnek
A tél elmehet, a tél elmegy!
Csókjával dönt, Csókjával szavaz a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon