Temetnénk a telet

Korbács pattogás, a szelek ünnepelnek
kétes győzelmet enyhe gondolatok felett,
az enyhülés már mutatja didergő lelkét.

Süvítő szelek, a hideg haldoklása
agonizál a meleget kérő szíveken,
temetnénk a telet, ez hóhérának álma.

Még hópelyhek rajzolnak szürke csillagot,
de már bennük mosakszik a remény,
hogy eljön csókjaiddal remélt  tavaszod.

Temetnénk a telet, de még sebhelyeid
őrzik a kegyetlen diktátor nyomait,
de begyógyulnak azok rügyfakadásig.

2012 február 15.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Munkahely otthon