Nem csókol úgy senki se

Ifjúság fájdalmas ördög, ha elmúlt,

foghíjas valóságot szül az emlékezés,

bátor bujaság szívünkbe csókol,

lány, szívemben jobban senki nem trónolt,

előbb tánc majd nász, széles szombaton.

Nem csókol úgy senki se!

Puding íze semmihez sem hasonló,

ajkai tapadtak rám, hevessége

kicsit zavaró, első csókja s utolsó

között a hófehér  testnek élvezete,

ez maradt a  "sramlis" lányból.

Nem csókol úgy senki se!

Köpenye alatt pucér  teste,

várt és hívogatott néha este.

Úgy szeretett ej, mint senki se.

édes kancsítással hívott szeme,

szeretni kellett, érzéssel ölembe.

Nem csókol ugyanúgy senki se!


Újvári Editre emlékezve

2012 március 17.

Nőnapra

A Nő! Minő teremtménye földnek,
a férfi legyint, pedig rég egyenlőek,
bár a nő alkata nem teherre született,
mégis legnagyobb teher, ha szülnek
örömmel, és fájdalommal gyermeket.
Amit tesznek, azt nem tekintik
egyesek semmire-valamire, s megérintik
bár a férfi szívet, mégis az erőszak
nőt, s anyát öli meg, holott munkájuk
teljes, velük a család mennybe mehet.
Nem mindig, nem mindenki tökéletes,
t'án férfi kiváltság, hogy mindenhez értenek?
T'án nem munka összefogni a családot?
mikor ápolnak, a betegség így áldott.
Patriarchális menny fejük felett lebeg.
Talán mindig csak papíron egyenlőek?
Ki tudna jobban aggódni értünk mint ők,
ki tudna jobban szeretni mikor az kell!
Kocsmahangú férfi szálló szava bűnös,
ha "asszonymunka" címmel őket illetik
a nőt, és kirohanásuk súlyos ellen-leg,
mégis van, mit ők nem tennének meg.

2012 március 8.