Nem csókol úgy senki se

Ifjúság fájdalmas ördög, ha elmúlt,

foghíjas valóságot szül az emlékezés,

bátor bujaság szívünkbe csókol,

lány, szívemben jobban senki nem trónolt,

előbb tánc majd nász, széles szombaton.

Nem csókol úgy senki se!

Puding íze semmihez sem hasonló,

ajkai tapadtak rám, hevessége

kicsit zavaró, első csókja s utolsó

között a hófehér  testnek élvezete,

ez maradt a  "sramlis" lányból.

Nem csókol úgy senki se!

Köpenye alatt pucér  teste,

várt és hívogatott néha este.

Úgy szeretett ej, mint senki se.

édes kancsítással hívott szeme,

szeretni kellett, érzéssel ölembe.

Nem csókol ugyanúgy senki se!


Újvári Editre emlékezve

2012 március 17.