Megláttam

Megláttam Őt,
és Ámor töltött és lőtt,
felé indulni készülök,
de erőm elhagy,
szívemhez kapok,
Ámor nyila nyársra húzott,
térdre rogyok aztán eldőlök,
és többet soha nem látom Őt.


1982 február 14

Ez kell

Állok az út közepén és ordítok,
az emberek elmennek mellettem,
de én csak ordítok!
Az emberek egy része rám figyel!
végre figyelnek, Nem?
á csak útban vagyok...
Tovább ordítok, kiabálok,
s mondom a valót, igazságot.
De az emberek csak nevetnek,
nevetnek rajtam.

Csak nevessetek, nevessetek.
Hirtelen mi jut eszembe...
halkan mesélni kezdem a szépet,
a szépet mi jó, de nem igaz,
nem kiabálok és gyűlnek,
gyűlnek az emberek,
és hallgatják a jót a szépet,
ami jó lenne, és szép lenne
ha igaz lenne.
Emberek, ez kell nektek?

1982. február 11.

Születik szerelem

A falu kigyúló fényei
csalogatják az estét,
mely lustán közeledik,
mégis váratlanul telepedik
a házak közé.
Én újra utazom
a gondolatok szárnyán,
át a gondolatvilág határán,
ahol találkozik a valóság,
és az elképzelhetetlen álom,
ezzel születik szerelem!
Én vagyok az álom
te a valóságom.
A valóság, hogy csak álmodom!

1982 január 17

Szerelem szökőkút

Oly hirtelen borult rám
az este sötét föle,
hogy két lépés között,
megcsókolni sem tudták,
a nappal és az este - egymást.
Gondolataimban is
sötétben lépkedek
a gondolatvilág főterén,
ahol a szerelem szókőkútja áll,
amely nem oltja, gyújtja a szíveket,
csobogása szenvedélyes,
érzelmeket izgató
gyöngyszemei láthatatlanok,
díszei egy-egy igaz szerelemnek,
haladok a kút felé, mégis úgy érzem,
egyre messzebb, messzebb van tőlem.

1982 január 16

Tanulni kéne

A fehér falon csorog
a tanulás muszáj izzadsága,
könyv előttem pereg
a kezem alatt, s olvasok,
olvasok három sort
harminc-háromszor,
hogy értsem az érthetetlent,
forog az orsó a magnón,
és én csak a számot figyelem,
-Tanulni kéne!... mondom,
és a könyvet becsukom.
Később rá gondolok,
amit tanultam... és tudom,
egy vonat elrobog...
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne,
Tanul...ni... kéne.

1981 január 12.

Sineken

Megpróbáltam emberek között élni,
szeretni szenvedélyből,
csalni-lopni méregből,
tisztességet adni, venni,
Használtam állatokat, embereket
emberi állatokat, állati embereket,
Éltem jót, rosszul és rosszat jól,
Mérget kevertem adtam, vettem
csupán emberi modorból.
Voltam bányász, katona,
s tüzet gyújtó tűzoltó,
szemetes és szemét gyűjtő,
klozet-tisztító takarító,
érettségit nem tettem,
általánost nem értettem.
Voltam szegény gazdag,
és gazdag szegény,
önfejű és szerény.
Voltam gyilkost gyógyító,
és szüzeket hódító,
hangszertelen muzsikus.
- Most ki is vagyok?
kérdezte ő a síneken,
mielőtt jött egy tehervagon.

1982 január 10,