A gond
fehér papagája
ül a válladon.
Nézz a szeme közé,
és szemedbe néz,
hagyd magad,
s megtudod ki vagy
s ki ő, meglásd,
felfeded láthatatlan
önmagad!
Vörös koronája, egyszerűsége
elragadja képzeleted.
Színek kőröznek,
s vele kőröz szemed,
míg meg nem akad
az ajkán, amely
titkos mosolyt rejt,
- te elmosolyodsz,
mert eszedbe jut önmagad,
és a felismerés,
- mily szürke vagy e képhez.
1982 április 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon