Igazán...

Ha igaz férfi-ember lennék nem csalatkoznál,
gondolatom sem járna rajtam kívül-belül,
nem kívánnám ajkad nektárját, nyelved érdes tapintását
Ha igaz férfi-ember lennék soha nem kínoználak a
lenyugvó szemem tükrével, szúrós arcom lándzsáival,
nem keresnélek minden virágban, bogárban, tudományban.
Ha igaz férfi-ember lennék, megbecsülném tudományodat,
nem engedném csak csókodat szippantó vonzalmat.
...
De én aljas vagyok és nem engedlek el, a halálba szerethetsz,
azt hiheted birtokolsz, pedig eddig ezt senki nem tehette meg.
...
Te nem tudsz másé lenni, pedig tudod a tied nem lehetek,
Te nem gondolsz magadra, csak rám és megint rám,
Te nem akarsz más lenni, csak figyelsz, csak nézel rám,
Igazán, igen Igazán!