A múltból eredően

Egyszer mikor volt egy, és nem követte sorban másik,
könnyeztem pólusaimon, sehogy-se találtam virágzó nárciszt.
De jött és szárította savas erőmet, erőltettem bőven a nyíló öleket.
Vasat fogtam meleget, és a gravitáció sem győzött meg,
rostjaim szálkásra dagadtak, nem addig hogy tudatra akadjak.

Kakukkfüves lázas gondolatok fűszerezik az emléket mára.
Lennék lusta lombtalan bűnös megromlott főúri pára?
Nem lehetek nem, vérem hazudtolhatatlanul lüktet
Nem születtem én húrokat markoló cigánynak,
s nem születtem ostoros, lovon ülő vagánynak.

Nézz rám, én nem nézek kíváncsi árnyékodba,
Jöjj hozzám, én nem török be a te világodba.
A múltból eredően...
hagyj engem, hogy megtaláljam illékony jövőmet,
az egér-szagú virágot, és a rózsa-illatú dögöket.

Aki jótékonyságot vet, barátságot arat

A semmire valamit, valakinek dinamit, valahova szócsővel,
valakire vízcsővel, várakozás nélkül, vakmerő tavaszlelket szül.
Meglesz a vérbő idegcsővel érintett fehérje szaporulat idővel.

Szemétdomb

Tarajos bika géneket utánzó háziszárnyas tája,
hullaszagot áraszt, és hangyaméretűnek maga a Himalája,
mely a határon túl magasodik, sosem lesz vágya.
Határon belül akármilyen kisszerű neki, de ott ő a királya.

Holló a hollónak

Leszálló szárnyas szemet káprázó sikló kékből,
három dimenziós ollóját használatra kárhoztatva
másikának a szivárványt élvezőjéből,
művészien nem csinál barlangot.

Szegény

Nem olyan aki palotában kalóriahegyeket adna többszáz embernek,
és lovaspolót játszó gyermekeit pénzzel szerető sosem lesz ő.
Növénynek - amelytől nem látod az erdőt, végtagja nem ereszt el,
Toporgásod tétlenségre ostorozva, gigászi csend tetejéből.

Nem olyan aki csak valóságot szül és bánatot álmodik magának,
és szerelemre termett bája csorbán mutálva hazugság ára.
Szavak, szavak egymás utánja, vegyes kacsintás gyógyít,
De mindent elront testbeszéde és visszavág szüzessége
Talán sohase lesz helyén a leendő, és egyenesben a jövőnk.

Hallgass meg

Valós kitérő kevés, valami hozzáadva és vajon ki az akit hozzá akarok nézni a jóság tükrében és a gigantikus szabad szűrőben.
Menj a fogós illékony étel nyomán, miért szeretnéd hogy mindenkinek legyen egyik és másik is, de mégsem engeded.
Nem akarom kiérdemelni keleti kitörő jeges figyelő tekinteted . Ne legyél lomha, s cifrázó mesterembernek dolgozó szürke négylábú.
Megvakultam, csak illatozó dallamodat hallgatom gyűrött, gyöngyöző tincseken keresztül.


***