Életem sétája közben 2.

 Életem sétája közben a holdon is jártam, igen... és megérintette arcomat is a remény
amely váratlan huncutságokat kényszerített belső énembe és a külső génemre.
Agysejtjeim sorvadásban gondolkodnak és rossz emlékeket kopasztanak.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

 Agyamban a sejtek tömegverekedésre izzanak fel, s egyre szítják a felejtést
közben az idő startra kész csak egy másodperc, s nem indul elébb
Fodros külsőségekre ad választ a hold szél, fáj neki de nem mondja még
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

 A felejtés nem tumor, csak jó szándékú hajléktalan bakancsos cserkész
aki csak a járható utat ismeri és amint letér, azonnal el is vész
Nem látjuk, de tudjuk -kráterbe szórja nagy bosszantó terhét.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

 Ó és a szalmakalapos jó szándék, amely követ és feltart vidáman és hetykén
Szándéka rejtve marad Szeretet bokra mögé, amely egyre sűrűbb
de aztán jön az ősz és leveti ruháját bár késő, de minden kiderül.
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

 Most felkap a hold barna szele odébb taszít, fellök és nem tehetek ellene
Sírommá teszi a ragyogó fényt, amelyben örökké vakon hittem én,
de aztán jön a sötétség egy távoli rokon és hűs érintése maga a nyugalom
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.

 Csiklandoz az elvétett hűtlenség, most sírva nevetek de nincs mentség
A világ mezíttelen öléből származom és mindig vissza-vissza vágyom
egyszer ez megszakad nincs védelme, s a magyarázatnak nincs semmi értelme
Igen, ez történt velem az életem sétája közben.


Extra pénzkereset itt