Érzékek csalódásában

 Kúszom a hegyen felfelé, mint pók kezeim idegen hideg sziklára tapad,
Felfelé török, hitem és vízióm is ezt sugallja, mintha élnék hajthatatlan.

 Kötelem az érzés és biztosításom nem látom, csak bízok vakon,
majd lassan sziklák porlanak markomban, és nyúlik a karom
-ezt a hegyet választottam, fújtatok, megmászom mert akarom!
Amíg bízok újra és újra a szikla keményedik erősen kapaszkodom
De a kétség bebeszéli fejembe és egyre csak a hamis víziót látom
Hideg látomás hogy kötelem csak kígyó és biztosítóm nem látom
Alattam haragoszöld mélység nem félek, de biztos a zuhanás.
Nincs visszaút hiába a valóság csak győz a hamis buta látomás
én csak a kígyót látom és mielőtt csúcsra érnék csakis azt látom
nem félek és együgyűen  a szerelmet tagadom és mélybe rántom.
Zuhanásom tart és tart, átélek mindent amit akartam és látok
Veled zuhanok és nincs vége, amíg élek csak tőled távolodom
A korral zuhanok évről évre egyre mélyebb sötétségbe
Kitisztul közben fejem, látom kötelem és hogy elhagytál örökre
Nincs visszaút, ébredek félek sírva pörögve zabálom életem
Rontok, hadakozom, bántok, valóságot húzok, bízok, sírok, várok
Amitől féltem itt vége, leérek a mélység fenekére nocsak, élek látok
Amitől féltem és elértem hogy sokára érjek a zuhanás végére
Ott te vársz rám elszántan, de elszállt közben egy egész élet.

  Nem is egy hegy volt amire másztam, csak feküdtem a sárban
A szerelem volt a kötél és a zuhanás végén csak végre felálltam

 - Bocsáss meg mert meghaltam, immár örökre az érzékek csalódásában


Közösségi pénzkereset itt Extra pénzkereset itt