Csendben elmúlik

Félelem az egyedülléttől, még nem szerelem.
A szerelem nem az örök vesztes csata mezeje.
Magadnak hazudhatsz, úgy mint régen, mindig
A szíved nem forrhat össze, ha valami hiányzik
Csendben elmúlik, akkor is ha nem úgy látszik.
Test talán kívánja, de a természet becsaphat
Én csak maradok az örök szerelmes kamasz.
Hiába beszélsz, nekem ez a boldogság maradt

Odúmba beengedem néha a gondolatot,
De végül ezzel úgyis egyedül maradok.
Ez van megírva, a nemzedéked hozza magával
Szenvedés helyett jobb lett volna egy kicsi alázat.
Az igazi szerelem nem vonzza az akadályokat,
Nem akartál, tudtál igazán szeretni, folyamatosan
Megijesztett a kötődés, a megnyílás mint gondolat,
Tudat alatt ez volt a célod és ezt megvalósítottad.