Nincs mit keresned és nincs mit élvezned,
Nincsen ég és nincsen virág nélküled,
Már akkor régen elvesztél,
amikor a búskomor feledés
csírátlan magjával vetettél.
Ne keress, ott hol nem vagyok,
Ne feledd a múlt már megfagyott.
A kihűlés az a szerelem vége,
de egyben új élet és új szerelem.
De nincs új mert a régi még lobog,
Emészti elméd, tested és korod
Ne keress ha nem én kellek,
Ne szeress ha csak a régit sírod.
Mi nem változunk, de az idők igen,
Nem biztos a biztos sem, mert ilyen
Keresd a szíved széthullott darabjait,
ha nem egész, becsapod magadat is.
Én a szívem egészben, tettem kezedbe
Jól vigyázz, már rég nálad van elrejtve.
Mikor összetört, nálad hagytam,
Kőbe zártan is néha szemedbe csillant
Mikor néha elővetted leporoltad,
Akkor is ha ezt nem is tudtad.
Ilyenkor én mély fájdalommal nyögtem,
Nem észlelted, lehet fájdalomtól törten.
Te keress, egy szép szerelmes napon,
Az újrakezdés legyen jó, azt akarom.
Én köszönöm jól vagyok, a szokás hatalom,
Gyógyszer nélkül emészt a sötét fájdalom.
Kit fél emberöltőn át szerettem,
Már sosem lesz velem, mellettem.
A sakktáblán a fekete és fehér is te vagy,
Küzdesz néha velem, néha ellenem
De én az óra vagyok, a szerelem idő ketyeg,
Mikor már nem harcolsz, akkor leszek a tied.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon