Gondolat forgácsoló lettem én,
Amit írok csak zagyva tétemény
Nem akarom, nem is tudom jól
Csak öntöm ki magamból a szót.
Néma vagyok, a tömeg ricsajában.
Néha kiáltok a szó halálában.
Mikor hallgatok az is én vagyok,
Küzdök igével, mint a néma papok.
Hallgasd a szótlanságomat legott,
Nem beszélek se sót se magot.
Ha nem érted, akkor jót tettem,
Füledbe bogarat nem ültettem.
Csak az szórjon rám magasztalót,
Ki őszinte és ismeri a valót.
Kritikusom az legyen mostan,
Kit én magam választottam.
Forduljon fel minden rímem,
Csak szavak csengjenek édesen.
2011 július 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon