Huszonnégy

Huszonnégy óránk van tudja ezt mindenki,
ahol a másodperceket fényévekben mérik.
Ezzel a léptékkel egy élet szinte semmi,
Születés vagy halál, nem zavar az itt senkit,
Hisszük mienk a világ, pedig cseppet sem.
Lassított felvétel száguldásunk a végzetbe,
Ember csak magában születik és hal meg.
Magányunk csak a társaságban nő meg
Teljes érték sosem lesz ember földön, égen
Találmány, technika csak körmünkre éghet.
Eljön az idő mikor nyugovóra térünk,
Nem lesz ébredés, akármennyit érünk.
Testünk pora elszáll, keresi új helyét,
Gondolatok pora, vetőmagot cserél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Munkahely otthon