Három tornyos falu

Három torony áll Bárándnak bátor főterén,
A fő út hangos alattuk, még sem elég élénk.
Kettő torony a régmúlt vallások emléke,
Az újkori egy gömb, csővel és drótkötéllel.
Tornyok felett járnak elmúlt ősök, lelkek,
Csak csodálkoznak, és semmit sem értenek.
Hol a régi élet, ahol vígság volt temérdek.

Hol a sok munka és a dolgot törő kezek,
nincs dolog és csak muszáj hozza az értéket.
Hangos kamionok döngölnek földbe gerlét,
Egyedül maradt párja, gyásznak viszi hírét.
Savanyú a kocsma kicsit zajos az íze,
hétvégéje csendes kártyapartikról híres.
emberek, földik mesélnek, beszédjük ízes.

Nincs nagy vigadás, egy sör mellett csak ülnek.
Estére már az iskola épülete sem hangos,
Sötétben siratják falaik, a sok volt nebulót.
A nap leszáll a tornyok sötétben őrt állnak,
Nem alszanak, álmunkra s ránk vigyáznak.
Míg telik az éj, csak öregednek a falak,
Reggelre leesik megint pár hűtlen vakolat.

2011 Július 15.

2011 január