Szétesik minden

Puzzle vágó henger indult ellenem,
És apró íves darabokra szeli életem.
A metszések szorosan, jól összetartanak,
De hopp, csak egy óvatlan mozdulat
Minden széthullik darabokra, mi volt
Ki tudja hogyan illeszkedik és mikor.
Hatalmas íves metsző éles kések,
Szabdalták fel mindig a szívemet.
Minden ismétlődik, megint folytonság
Mi volt sosem lesz egész most-már.
A jövőm lerakom sorba, nincs hiba
De a múltam szétesik, mintha a kútba.
Rögtön fagyasztom, emlékeim mi kedves
Elfeledem mi bánt, és nem annyira érdekes.
De már a felejtés sem minden a régi,
A kor az eszméletet savként felemészti.
Nem jő vissza soha, mi szép volt és jó
De hangosan visszhangzik a gond folyó.
Gondolataimon a folytonosság örökké
De talán sosem rakom ki e szétesett puzzle-ét.