Valójában én létezem és testem borzong!
Szöges bakancsos életem nem bánom.
Mért-méretlen utakat jártam, van károm,
Velem van a kedv, a hajlam nagy mester.
Tudatlanság erdejében balgaság fájni,
ott égig érnek a tudományok buja fái,
eltakarva napot, holdat, boldog felhőket.
Nem akarok locsogni, csak kérni keveset.
Sokat nem, csak levegőt, fényt, kék eget,
és tudásommal felszállni, el a nagy fák felett.
Ne hagyjatok magamra, mind kövessetek.
2011 Augusztus 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon