A távolság

Nekem te mindig örökre az a tini maradsz,
Ki huncut módon kacsintasz s hamiskásan.
Kivel Medve tónál, boldogan, kezét fogva jártam.

Nekem te örökre a kicsi lány maradsz,
Kivel annyit beszéltem és nem vártam választ.
Kivel volt szilveszter egy ablaktalan házban.

Nekem te örökre emlékeim emléke maradsz,
Az örök honfoglalás a vidámság és a bánat.
Kivel palotában húztam gyűrűt egy párat.

Nekem te örökre a szívszorítás maradsz,
Ki ha megbántott egy pillantás volt a bocsánat.
Kivel elhitetted hogy nincs jövőnk, csak a bánat.

Te felnőttél és túlléptél én maradtam s a bánat,
Eltévedtem, nem találtam, éltem ahogy láttam,
A távolság csak nőtt, nőtt az évek múlásával.