Az örökkévalóság

A sötétben egy gyufa lángja lobban fényre
Kezdődik haláltusája, fénnyel és korommal
Majd csobban a fény a falakon és ellobban
Míg él addig vidáman ragyog egy meleg élet.

A sötétben két gyufaszál lobban fényre
Meddig tart e fény, sokára lesz vége?
Vagy jön egy huzat és eloltja végleg
Vajon ha szeretik egymást, felváltva égnek?

Az örökkévalóság lángja én akartam lenni,
Nem mindig élni csak mindenkinek fényleni.
Az örökkévalóság lángja nem én lettem.
De lángcsóvámmal, az lettem, ami lehettem.