A szelíd víz csendesen simogatón csorog
lágy molekuláiban a tűz ereje lobog.
Nem használja, de érti, tudja, kísérti
lassan, lassan a földet porrá emészti.
Tudja, ha kitör akkor nem lesz kő, kövön,
hiába apad forrása csak jön és jön.
ha nem is háborog, és csendes a felszíne,
a mélyben követ vág, és hozza a felszínre
Amerre jár a partra rakja millió terhét
majd továbbáll, a hordalék hiába is követné.
Aztán vissza-visszatér mindig a köves partra.
Megragadja, húz magával, mossa, felkavarja.
Ölelik egymást, ha kő nem is, víz ezt akarja.
2011. július 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Munkahely otthon